Papírbárány, juhászlegény és mesék a Corvinából
Színes forgatag a kaposvári sétálóutcán. Ilyet se látni itt minden nap. A téren már hangolnak a zenészek, s lépten-nyomon festőkbe botlik az ember.
A művészi hangulatot csak a lacikonyhákból áradó illatok és az ajándékárusok portékái zavarják meg, amelyektől kissé elbizonytalanodik az ember: egy vurstliba tévedt talán? Majd ismét feltűnnek a művészek, a falakon mindenhol képek sorakoznak, még a legkisebbeket is az alkotás köti le. Minden kétely elillan, Kaposváron ezen a hétvégén a jelszó: Festők városa.
A múzeum udvara - amely ezúttal a Hancúr-tér nevet viseli - valóságos zsibongóvá alakul. Míg egyik oldalon kézműves asztalok, és memóriajátékok várják a kicsiket, addig a másik térfél a színpadé, és Thália művészetéé. A BáBaKalács Bábszínháznak a fesztivál első napján azonban elég egy talpalatnyi föld is, hogy elénk varázsolják a Szomorú királykisasszony történetét. Az egyszemélyes zenekar már hangol, sorra kerülnek elő a furulyák, dobok, csörgők. Az élőzene mindig örömmel tölt el, habár az anyukák helyében nem ültetném a lábdobhoz a gyerekeket.
A papír színház háttere - éjszaka, zöld domb, rajta vár - Jankovics Marcell népmesevilágát idézi. Csak Szabó Gyula hangja hiányzik, de kárpótol érte Tóth Anita, aki a kezdeti zűrzavart is magabiztosan kezeli. Az apró pódiumon fel-le hajtogatott rajzok adják a díszletet: egyetlen mozdulattal kerülünk a rétről, a paplakba, a palotába, majd ismét egy új helyre. (A rajzok Makhult Gabriella munkáját dicsérik.) Ahogy a figurák mozgékonysága is, minden él és mozog: táncol a bárány, kacsingat a fiatal lány, amikor vele táncol, s keservesen sír a királylány, pedig nincs rá oka.
Mire csaknem az egész falu hozzáragadt az aranyszőrű báránykához, addigra a királyban is megfogant a döntés: annak adja lányát, aki azt végre meg tudja nevettetni. Hírnök viszi a hírt szerte az országba, s talán ez az egyetlen pont, ahol megdöccen az addig egyenletes előadás: a cabrio Trabanton érkező nagybőgős banda sehogyan sem illik a képbe, s gyanítom nem is a gyerekeknek szóló tréfa. A megannyi kérő próbálkozása után természetesen a juhászlegény és báránykája nevettetni meg a királylányt. Hét országra szóló lakodalmat csapnak, s pár év múlva legkisebb gyermeküket juhászlegénynek adják. Az előadásban minden mozdulatot zene kísér, s végül a lábdobbal kapcsolatos sejtésem beigazolódik: két közel ülő lurkó könnyekben tör ki.
Festők Városa, Kaposvár
Hozzáfűzném személyes észrevételemet. A két lurkó csakis a meghatottság könnyeivel küszködhetett. Esetleg összevesztek azon, hogy melyikük a bárányt táncoltató juhász.
Az előadás alatt a dobhoz közel csak Kerényi Róbert ült (ő muzsikált), valamint egy ismeretlen szakállas férfi, vastag, sötét keretes napszemüvegben.
:)
A beszámoló további részei más bábszínházakról a http://www.fidelio.hu/matine/kritika/festok_varosa_1.aspx oldalon olvasható.
